Maghiarii şi românii catolici din Cluj sărbătoresc Paştele: Boldog Húsvéti Ünnepeket!

ZIUA de CLUJ urează tuturor concetăţenilor, maghiari, români romano-catolici şi de alte etnii, care sărbătoresc duminică Învierea Domnului Isus Hristos un Paşte fericit. În premieră, cotidianul nostru publică scrisorile pastorale adresate reformaţilor, unitarienilor şi romano-catolicilor din judeţ.

Jakubinyi György érsek húsvéti üzenete

A Szentírás tanúsága szerint kezdetben felnöttek léptek be az Egyházba. A felnött megtérök legalább egy évig jártak hitoktatásra, keresztségi felkészítöre. Hitújoncoknak, katechumeneknek nevezték öket, s csak a szentmise elsö részén - az igeliturgián - vehettek részt. A szentbeszédet követöen távoztak. Az elökészület egy évig tartott, majd a húsvét éjszakai szentmisében a püspök vagy pap a homília után megkeresztelte - és meg is bérmálta - öket. Ott maradtak a szentmise második - áldozati - részén is, amelyben szentáldozáshoz járultak. Így lettek teljes jogú, "nagykorú" keresztények a három beavató szentség hatására. Ez a három szentség: a keresztség, a bérmálás és az Oltáriszentség a szentáldozásban. A keresztelés elején letették a keresztségi fogadásokat vagy ígéreteket és a hitvallást.

Miután már a keresztény családokban született gyermekeket is megkeresztelték, mert a keresztény család biztosította a keresztény nevelést, elhalványult a hitújonc vagy keresztény életbe való bevezetés jelentösége. A megkeresztelt ember a családban és a hittanórán, meg a liturgiában hallott homíliákban ismerte meg azt a hitet, amelynek kegyelmét már a keresztségben megkapta. Napjainkban a társadalom egyre inkább elkereszténytelenedik. Ehhez hozzájárul az is, hogy a globalizált világ liberális irányzatot követ, és még Európa alkotmányából is kihagyták Istent és a keresztény örökségre utalást. Hitvalló írók állapították meg, hogy a világ addig áll fenn, amíg keresztény. Ha már nem keresztény, vagy elpusztul, vagy elpusztítja önmagát. (André Malraux-nak tulajdonított mondás: "A 21. század vagy vallásos lesz, vagy nem lesz" - vagyis elpusztul.)

Ezért kezdeményezte már II. Boldog János Pál pápa "az új evangelizációt", ami azt jelenti, hogy az elkereszténytelenedett - de formailag megkeresztelt - társadalomnak ismét meg kell hirdetni az evangéliumot. Szentatyánk külön pápai tanácsot hívott létre az új evangelizáció elömozdítására. Az idei Püspöki Szinódusnak is ez a témája.

Gyakorlatban mi is minden évben húsvét vigílián - vagy ahogy a liturgia megszentelt nyelvén mondjuk "a virrasztás szent éjszakáján" -, akár van keresztelendö gyermek vagy felnött, akár nincs, égö gyertyával a kezünkben megújítjuk keresztségi fogadásainkat. Amikor megkereszteltek minket, jó szüleink és keresztszüleink a mi nevünkben tették le az ígéreteket. Milyen szép volna, ha évente ezt a megújítást minél nagyobb és nagyobb öntudattal végeznénk, most már mi magunk. Keresztségi fogadásainkat halálunk óráján számon kéri a jó Isten.

De mit is fogadtunk és mit is ismételtünk meg az elmúlt éjjel a húsvéti vigílián?
Három kérdésre három válaszban ellene mondtunk az ördögnek, minden cselekedetének és minden csábításának. Majd a Hiszekegyet a Szentháromság szerint három részre bontva megvallottuk keresztény hitünket. Ebben benne volt keresztségünk lényege: elfordultunk az ördögtöl, a romlott életviteltöl, mert a megszentelö kegyelem birtokba vette lelkünket és képesíti elesett, de megváltott emberi természetünket a szeretet parancsának megélésére. Már gyermekkorunkban megtanultuk a kis katekizmus nagy igazságát: "A világon avégett vagyunk, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és ezáltal a mennyországba jussunk."

Krisztus föltámadása nyitotta meg számunkra is a test feltámadásának örömét és az örök boldogság kapuját, keresztény földi életünk igazi célját.
Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek és minden jóakaratú embernek!
Gyulafehérvár, 2012. április 8-án, Urunk Feltámadásának föünnepén.

† György s. k.
érsek

 

Pap Géza református püspök üzenete

Elköltözni

"kívánok elköltözni és Krisztussal lenni, mert az sokkal inkább jobb" (Fil 1,23/b)

A megjelölt bibliai verstöredékben Pál apostol kívánságát olvashatjuk. Pál nem rejti véka alá vágyakozását, nem titkolja legbelsöbb gondolatait, hanem kimondja: "kívánok elköltözni". Úgy tûnik, hogy a nagy apostol szeretne meghalni. Talán megunta az életet, és vágyakozik a halál után?

Látnunk kell, hogy Pál valóban a halál pillanatáról beszél, de azt "elköltözésnek" nevezi, s ezzel egészen más tartalmat ad neki. A régiek akkor használták ezt a kifejezést, amikor elbocsátották a hajót a kikötöböl, hogy szélcsendben, vagy viharos tengeren át megérkezzen a túlsó partra; amikor vándorló népek lebontották a sátrat, vállukra vették a sátorfát, hogy megfelelöbb életteret keressenek ember és állat számára. De használták akkor is, amikor a felszabadított rabszolga a jogfosztottságból átlépett a szabad emberek világába. Az "elköltözés" átmenetelt jelent egyik állapotból a másikba, egyik világból a másikba. Bizonyára érezzük, hogy a "kívánok meghalni" és a "kívánok elköltözni" fogalmazásmódok között hatalmas a különbség. A "meghalás" az élet befejezésére tekint, az "elköltözés" a folytatásra; az elsö a földi élet végére, a második a mennyei kezdetére; az egyikben lemondás, csüggedés van, a másikban pedig megszólal a remény és a hit hangja is. Az apostol tud valamit, amit nem rejteget, amit másokkal is meg akar osztani, amit a korinthusiakhoz írt levelében így fogalmaz meg: "mert mi tudjuk, hogy ha a mi földi sátorházunk elbomol, van nékünk Istentöl nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben" (2Kor 5,1). Pál hisz a folytatásban. Tudja, hogy a földi sátorház biztosan elbomlik, de azt is tudja, hogy az nem a vég, nem a megsemmisülés pillanata, hanem "elköltözés". A hajónk végre révbe ér a túlsó parton, vállunkra vesszük a sátorfánkat, hogy valahol máshol lakozzunk, a földi élet megkötözöttségei után átlépünk a szabadság világába.

Költözünk, de a kérdés az, hogy hová? Úgy tûnik, Pál arra vágyakozik, hogy halála után Krisztussal lehessen. Ennél viszont többröl van szó: Pál tudja, hogy halála után azonnal Krisztussal lesz. Ezt a bizonyosságot kifejezö mondatot Pál egyetlen lélegzettel mondja ki, mint aki ezzel is jelezni szeretné, hogy a két állapot között nincs semmiféle közbevetés, az egyiket követi a másik. Mi több, Pál nem csupán vágyakozik ezen állapot után, de biztos abban, hogy az valósággá is válik. Honnan tudja ezt? Nos, onnan, hogy Isten megígérte, és ö komolyan veszi Isten kijelentését. Isten megígérte, hogy a sátorház elbomlása után van hajlékunk a mennyben, amit Isten elkészített számunkra. Komolyan veszi Jézus húsvéti szavait, aki azt mondta tanítványainak, hogy "én élek, és ti is élni fogtok". A testvérét gyászoló Mártát pedig így vigasztalja: "aki hisz énbennem, ha meghal is, él". Pál tudja, hogy igazi élet csak Krisztussal van, aki pedig itt a földön vele volt, a halála után, a mennyben is vele lesz.

Persze, mi rögtön a felöl érdeklödnénk, hogy milyen lesz ez az élet Krisztussal a mennyben. A Biblia elég szûkszavúan beszél erröl az állapotról, s Pál is csak annyit mond, hogy "ez sokkal inkább jobb". Ezt egészítik ki és ehhez a mennyei valósághoz visznek közelebb a Jelenések könyve képei, amelyekböl megtudhatjuk, hogy Isten eltöröl majd minden könnyet, nem lesz többé halál, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom, és hogy akkor majd Isten jelenlétét folyamatosan megtapasztalhatjuk. Pál ez után az állapot után vágyakozik, azért kíván elköltözni, hogy Isten ígéreteit a maguk teljességében megtapasztalhassa.

Testvéreim! Úgy gondolom, hogy mi, akik szeretjük ezt a földi életet, nem kívánunk elköltözni. De tudnunk kell, hogy egyszer lejár a kegyelmi idö, és eljön a mi elköltözésünk ideje is. Ezért tehát jó tudni, hogy aki itt vele volt, ott is vele lesz, és aki a földön benne bízott, a mennyben is átéli a vele való közösséget. Így a hívö ember halála meghalás a bûnre nézve és általmenetel az örök életbe, a Krisztus közösségébe.

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök üzenete

Az élet öröme: húsvét

A Názáreti Jézus élete, tanítása és példája az Istenben bízó ember számára örömüzenet. Jézus életéböl, tanításából, a születéstöl a keresztre feszítésen át az Istentöl született élet öröme sugárzik felénk. Az evangéliumban feljegyzett jézusi tanítások, példázatok és bizonyságtevések mind arról szólnak, hogy Jézus az ember számára felmutatta, hogyan és miképpen lehetséges Isten mellett megmaradni, Isten ügyét szolgálni és az örökélet igazságáról bizonyságot tenni. Húsvét ünnepén ezt a Jézus által megmutatott, Istentöl származó szent örömöt ünnepeljük: az Istentöl született élet örömét. Ezért számunkra húsvét az örökélet ünnepe. Az örökélet nem holnap vagy holnapután kezdödik, nem akkor, amikor gyászos koporsóba zárnak, hanem attól a "pillanattól", amikor rádöbbenünk, hogy Isten ajándékaként az örökkévalóság hordozói vagyunk. Születésünkkor nyertük azt az alkalmat, és kaptuk azt a visszafordíthatatlan lehetöséget, hogy szellemi és lelki tehetségeinkkel az örökélet munkásai tudjunk lenni. Hogyan? A bennünk élö és lakozó isteni szeretet által. Erre tanított az élet nagy mestere. Ez a szeretet adott eröt Jézusnak és ez a szeretet tud nekünk is eröt adni. Ezt a szeretetet nem lehet keresztre feszíteni, nem lehet koporsóba zárni, mert "az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is öbenne." (1Jn4,16)

Az evangélium feljegyzése szerint, amikor Jézus azt tapasztalja, hogy sokan eltávolodnak töle, akkor a tanítványokat megkérdezi: "Vajon ti is el akartok-e menni?" Simon Péter ajkáról hangzik el a nagyszerû felismerés, a bizonyságtétel: "Uram kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad." (Jn6,66-67)

A keresztfán imádkozó Jézus az ember számára a legértékesebbet mutatta fel: az Isten melletti megállást, az Istenben maradást. Ez az imádság indítja meg a római századost, hogy felismerö vallomást tegyen a keresztfa alatt: "Ez az ember valóban igaz volt." (Lk.23, 46-47). Ez a leírás a nagypénteki tragédia vége, de a húsvéti diadal kezdete is. Jézus imádsága a lélek azon mélységét mutatja fel, ahol Isten jelenvalósága "kitapintható". Ez az istengyermeki mivolt, a feltétel nélküli bizalom, a teljes odaadás, a hit és szeretet gyözelme.

Jézus tanításának és egész életének ez a központi gondolata: az ember az Istentöl kapott szellemi, lelki tálentumaival, mint Isten gyermeke hogyan tudja Isten ügyét szolgálni hittel és szeretettel. Az ember életének értéke abban áll, hogy Istent megismeri és megmarad mellette úgy, ahogyan Jézus tanította, saját példájával. Ez a gyözelem a halál felett.

A hosszúra nyúlt fagyos tél világa után mindannyian a tavasz melegére, fényére áhítozunk. A bennünket körülölelö világ a megújuló élet himnuszát zengi, és azt szeretnénk, hogy lelkünkben is visszhangozzon ez a dal. Ilyen várakozások közepette érkezik meg húsvét, biztató tanításával. A húsvéti angyalok üzenete erösödik fel bennünk, és nekünk is szegezik a kérdést: Ă"Mit keresitek a holtak közt az élöt?

Hol keresed Jézust? Hol találkozol vele? Ismered-e, volt-e már vendéged és hallottad-e evangéliumi hangját? Érted-e és érzed-e, hogy tanítása az örökkévaló isteni világot mutatja meg? Kérdések, melyekre választ kell adnod nem idegen, külsö erö kényszerítése nyomán, hanem saját magadban, saját magadtól. Minden kérdésre adott felelet a lélek gyözelme, az Isten megismerésének felmutatása és istengyermeki léted bizonyítása.

Ma sokan keresik azt az utat, mely egy méltóbb emberi életre vezet. Társadalmunk gazdasági, politikai feszültségei között a kivezetö utat fürkészik, s ezekre sokféle megoldásokat javasolnak, kínálnak. Mára ebböl is üzletet teremtettek. Vannak, akik nyerészkedési vággyal tanácsot adnak, leigáznak és meg akarnak fosztani attól a képességtöl, hogy te magad találd meg az utat. Távol akarnak tartani attól, hogy a megismerés izgalmas útjára lépj. Istentöl nyert szellemi és lelki képeségeid segítségével nap mint nap tudsz választani a mulandó és örökkévaló, az értékes és értéktelen dolgok között. Jézus megmutatta az utat, gondjaink közül a kivezetö ösvényt. Nem vesz fel az ölébe, hogy bevigyen a felkavarodott Bethesda tavába, de eröt ad, amikor azt mondja: "Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!" (Jn5,8) Nem veszi le vállaidról az élet terhét, de megtanít arra, hogy mily módon tudsz súlyos terhek hordozása között is örök értéket felmutatni. Nem végzi el helyetted a bûn megvallását. Te kell erre ráébredj, és akkor lesz eröd megvallani: "Atyám, vétkeztem az ég ellen..." (Lk15,21) Ez a gyözelem a bûn felett, az élet diadala a halál felett, húsvét gyözelme nagypéntek gyászán. Ez a húsvéti nagy öröm: meglátni és megtapasztalni, hogy a Jézustól megtanult nagy szeretet mindig képessé tesz öt látni, vele járni és együtt lenni.

A tanítványok a nagypénteki tragédia után szomorú ábrázattal menekültek Jeruzsálemböl. Az Emmaus felé vezetö úton a melléjük szegödött idegennel való beszélgetés, a csendes kis falusi házban az asztal melletti ülés és a kenyér megtörése alkalmat nyújtott, hogy megtapasztalják annak a tanításnak az igazát, amelyre a Mester oktatta öket: "ahol ketten vagy hárman egybegyûltök az én nevemben, ott jelen vagyok." (Mt18,20) Olyan erös élményben részesültek, hogy azonnal visszasiettek Jeruzsálembe, hogy a többi tanítványnak is elmondhassák, hírül vigyék.
Húsvét ünnepén Jézus tanításában akarunk erösödni: értelmi képességeink mellett megmutatni Istenbe vetett erös hitünket, a bennünk lakozó szolgáló szeretet által. Így leszünk az örökélet munkásai, akik nem ijedünk meg az üres sírtól, hanem a köztünk élö jézusi szeretetröl teszünk bizonyságot.

Adjon Isten áldott húsvéti örömöt és békességet!